Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megyer történelme

2010.05.04

Kép Megyer múltja:

A sümegi kistérség legkisebb faluja, Sümegtől észak-nyugatra, a Marcal bal partján, a Jánosházára vezető 84-es főút közelében fekszik. A „nyugalom szigetének” szokták nevezni.

Neve az ómagyar Megyer törzsnévből keletkezett, tehát Megyer törzsbéliek településére utal. A település ennél régebbi kell hogy legyen. Legkorábban, 1332-ben említik az oklevelek nevét, amikor birtokosai kérésére a határait megjárták. Egyes vélemények szerint az 1332-ben, majd 1593-ban, a Marcal folyó mellett említett Körmend, illetve Megyer és Dabronc között, 1640-ben megnevezett Csombor nevű települések beolvadtak Megyer faluba. 1463-ban a döbröntei vár tartozéka, a Himfi-család tulajdona. 1464-ben Mátyás király a Kanizsaiaknak adta, 1531-től már a Megyeri család tulajdona, akik itt is laktak nemesi kúriákban. Így a településnek van paraszti és nemesi része, amint azt az 1542. évi jegyzék bizonyítja. Középkori adataink gyérek, a falu életéről alig adnak képet. A török időkben Megyer a „sümegi vár kapuja”, s mint ilyen el is pusztult teljesen. Megyert mint pusztát zálogosítja el 1622-ben Megyeri Jakab. Ettől kezdve a család nem szerepel többé a birtokosok között. Feltűnik a Cseh család, akit 1701-ben nádori adomány révén vezetnek birtokba. Cseh Antal örökösei 1758-ban osztoznak Megyeren. 1780-ban közbirtokosok gr. Fekete György, Gyömörei József, Polgár László, Benedek István és Nagy István.

Kép Tiszta őstermelő falu, talaja agyagos, inkább rozs, mint búza termesztésére alkalmas, de a Marcal áradásai sokszor igen nagy károkat okoznak. A törökök 1557, 1564, 1567 és az 1576. évben pusztává tették, sőt 1564-ben és 1567-ben népét is elhurcolják. 1594-ben kezd újra népesedni, de lakossága csakhamar elhagyja. Megyert, mint pusztát zálogosítja el 1622-ben az utolsó Megyeri (Jakab) nevű birtokosa. 1643-ban területén ukki lakosok szőlőt szeretnének telepíteni, illetve itt megtelepedni, de ezt nem engedélyezték. 1650-ben a veszprémi püspök által szélnek eresztett sümegi sereg szeretné megvásárolni, és itt letelepedni. 1677-ben és 1701-ben említik még a pusztát, ezt követően 1750-ig nincs az összeírásokban. Első lakosait (5 kolónusát) 1750-ben írták össze. Az úrbérrendezéshez felvett 9 pont szerint is impopulációja 1751 táján történt. Az urbáriumot 1761-ben vezették be. 1770-ben 15 család lakta a falut, 10 szervális telkes jobbágy, közte 1 takács jövedelem nélkül, 1 molnár, 1 urasági hajdú, 1 községi csordás, 1 kanász és 1 cigány.
1754-ben templomának romjait még feljegyzik, 1778 után azonban még e romokat sem említik. Helyét régészeti bejárásokkal határozták meg. Ma a falu római katolikus lakosainak nincs temploma. Legnagyobb népességét 1890-ben érte el, amikor 188-an éltek a faluban.

 

 Kép

 

A mappában található képek előnézete Temető